A valóság túl szürreális ahhoz, hogy komolyan vegyük
Vezércikik
Manír ellenállás – Újra eljött az idő
Kiemelt
A póráz két vége – A kollektív delírium anatómiája
Üdvözöljük A Kígyó Biciklizik hasábjain.
Itt irodalmi igényű szatírát és kíméletlen társadalomkritikát talál, amelyek tükröt tartanak a jelenkornak, hiszen az abszurditás korában élünk. A mindennapok valósága sokszor felülmúlja a legvadabb fikciót, így glosszák és karcolatok adnak stílusos menedéket mindazoknak, akik még tudnak nevetni a modern világ tévelygésein.
Mi szakítunk itt minden “hagyománnyal és időről időre, videós megjelenéseket és tartallmakat is fog találni az igen tisztelt olvasó.
Legfrissebb
Mentsük meg a konzervatív újságírást!
Az utolsó utáni órában vagyunk.
Nap mint nap emberi drámák zajlanak a szemünk előtt: a hazai média átrendeződésével értékes, tapasztalt kollégákat bocsátanak el a sajtó különböző területeiről. Ebben a nagy „rendszerváltásban” sajnos a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntik. Azok a jobboldali, nemzeti érzelmű újságírók, akik most az utcára kerülnek, alig találnak alternatívát – miközben a cinikus hangok gúnyosan nevetnek a nehézségeiken.
A KOMP Média befogadó közösség, de a lehetőségeink nekünk sem végtelenek. Mi mindig is a piacról éltünk, nem áll mögöttünk korlátlan költségvetés, így nem tudunk mindenkinek azonnal menedéket nyújtani.
Nem engedhetjük meg – az olvasóinkkal közösen –, hogy a valódi nemzeti érték és a minőségi újságírás elvesszen.
Hogyan segíthetsz?
Ezért fordulunk most hozzátok, a közösségünkhöz. Kérjük, hogy mutassuk meg a patrióta összefogás erejét:
Olvasd és ajánld a lapot! A legnagyobb elismerés, ha a cikkeink eljutnak az emberekhez.
Támogasd az újságíróinkat! Minden közvetlen támogatás jó helyre kerül: a kiadó garantálja, hogy az adományok hiánytalanul a bajba jutott, értéket teremtő kollégákhoz jutnak el.
Itt az idő, hogy a nemzeti, patrióta közösség megmutassa: képesek vagyunk anyagi áldozatot is vállalni egy valódi, közös ügyért.
Mit adunk cserébe?
A hálánkon kívül azt, amihez a legjobban értünk: valódi, hiteles és minőségi médiatartalmat. Olyan újságírást, amiért soha, semmilyen körülmények között nem kell szégyenkeznünk.
Köszönjük, ha velünk tartasz a bajban is!
Xanaxra tejet – A -13. nap látomása
![]()
![]()
„Benzint inni sör helyett, lovas szobor a Nagy Vezető nélkül, és a Szépművészeti Múzeumba költöző Hülyeségvédelmi Minisztérium. Manír legújabb, zseniálisan szatirikus látomásában a rendszerváltás előtti -13. nap eufóriáját és az azt követő elkerülhetetlen, átizzadt hajnali ébredést boncolgatja. Mert mi történik, ha a nép vért akar inni, de a végén csak a Xanax és a tej marad?”
A posványon túl
A vízfejű központosítás illúziója bomlik: miközben a fővárosi szalonokban elhasznált klisék felett disputálnak, Székesfehérvártól Szegedig és Pozsonyig ébred a vidéki szellemi ellenállás. A Széljegyzet legújabb elemzése a helyi közösségek gerincéről, a digitális szuverenitásról és a Kárpát-medencei független hálózatokról.
A Sármőr és Magyarország románca 6. – Az Öreg Mester kertje
![]()
![]()
A zajos mulatság és az ünneplés mákonyos mámora után Magyarországra éjszaka riasztó álmok törnek rá. A sötétben elsuttogott emlékek egy régi, elfeledett világ ajtaját nyitják ki: álmában felkeresi a bölcs Öreg Mestert és az elvarázsolt kertet. A fiatal fák kikötéséről, a gyökértelenül elszáradó ágakról és a föld valódi megőrzéséről szóló példázatok szembesítik a múlt elfeledett tanításaival. Szürreális, mélyreható allegória a nemzeti önazonosságról, a felelősségről és a vakító fények mögött megbúvó valóságról.
A póráz két vége – A kollektív delírium anatómiája
![]()
![]()
„A hatalom nem egy villanykapcsoló, amit ha átkattintasz, azonnal bilincs csattan az ellenségeiden. Manír legújabb írásában a szavazói delírium és a vágyvezérelt jogállam mögé néz, lerántva a leplet a hátsó szobák alkujairól, ahol a kutyasétáltatók ugyan cserélődnek, de a póráz végén mindig a naiv kisember marad.”
Manír ellenállás – Újra eljött az idő
![]()
![]()
A szabadságért naponta meg kell harcolni – vallja a Manír, aki egy szétvert autó roncsai és a kilóra megvett százezredesek világa mögött kénytelen volt ráébredni, hogy a tankönyvi demokrácia nem létezik. De vajon el kell-e menni egészen a falig, ha a hatalom arcon köpi a népet, vagy létezik egy csendesebb, kopjafás ellenállás, ahol semmi nem lesz elfelejtve?
Plüssfeleségből plasztik partizán
![]()
![]()
A Csak Elmélet Bt. félig iszákos, dörzsölt vezetője egy éjszakai, porlepte polcra tévedt pillantásból indítva bontja le a jelenkori politikai színjáték nimbuszát. A „plüssfeleségből plasztik partizánná” lett bohóckirály és a lánchazugságokkal bemalmozott milliók meséje mögött felsejlik a kíméletlen magyar valóság: a Kádár-kor öröksége, a legvidámabb barakk megfakult díszletei és a vidéki lét betonbörtönbe kényszerítése. A tárca mély, morális kiáltvánnyá érik, amely a csendes, tisztességes, önmagát megélő Szolgát a látszatért elbábozott életű Királyok fölé emeli – emlékeztetve arra, mi számít normálisnak tegnap, ma és holnap is.
A labdaszedő
A politikai aréna legszebb illúziója, hogy a küzdelem valódi. A lelátóról úgy tűnik, mintha életre-halálra menne a játék, ám a színfalak mögötti klubhelyiségben ugyanabból a közös kasszából fizetik a tagdíjat. De mi történik akkor, amikor a pálya széléről, guggolásból figyelő labdaszedő hirtelen elhiszi, hogy szimpla gőgből és az ütő utáni régi vágyakozásból is megnyerheti a meccset? A hierarchia vastörvényei és a mély víz gyorsan kijózanítják az embert. A számlát pedig, mint mindig, a közönség fizeti.
A mindig gödörben lévő építőipari próbálkozók
Hortolányi Gábor kendőzetlen látlelete a magyar építőipar és társadalom mélységeiről. Miközben a NER-közeli beruházók pénzfürdőket építenek, a kivitelezési láncolat alján silány szakik dolgoznak éhbérért, a bonyolult munkagépeket pedig még mindig kádári reflexekkel, rozsdás tízes kulccsal „javítják”. A legális, nettó 400 ezres fizetés mögött kőkemény matematika áll: egymillió forint az alaptét havonta, munkavállalónként. Amíg a parlamentben a Bohóckirály vezényli a méregdrága cirkuszt, addig az ország fizikai alapjai rohadnak le. A kiút nem az olcsó kókler, hanem a valódi produktum megbecsülése.












